Az előző bejegyzéshez kapcsolódó diskurzusban felmerült az élemiszer-ellátás kis körökben való megoldásának lehetősége. Alapvető szemléleti kérdést kezdhetünk feszegetni ennek ürügyén: nagy ellátórendszerekben gondolkoduk-e, vagy a hálózatszerű, diffúz kapcsolatok működésére alapozzuk bizonyos feladatok megoldását?

Valamiféle idejétmúlt modernitás iránti rajongás él a közgondolkodásban, amely a hatékonyságot kizárólag nagy rendszerek sajátosságaként tudja elképzelni, illetve a hatékonyságnak mindenek fölött való jelentőséget tulajdonít. Ugyanakkor látjuk, hogy épp a legfejlettebb technika és technológia teszi lehetővé a diffúz rendszerek működését, elég ha csak az intenetre vagy az elektromos energia-hálózatokra gondolunk. Ez utóbbi fejlesztésében talán a legfontosabb jövőbeni irány, hogy a kis fogyasztó egységek alternatív energiatermelőként is fellépnek, így a hálózatszerű működés egyre kisebb mértékben függ csupán a nagy erőművektől, így sebezhetősége csökken.

Az élemiszer-ellátásban még mindig nagy erővel műkodik a nagy, központosított hálózat modellje. A hiper óriási mennyiségben, alacsony áron vásárol, a nagy hálózat költségei óriási árumennyiségen oszlanak meg, így a tömegszínvonalú tömegtermékek roppant olcsó áraival a közellátás tömeges feladatait könnyen el tudja látni. Könnyen láthatóak viszont a problémák is, amelyek  a hiperek működésével együtt járnak:

• Beszerzés, raktározás, kiszállítás, értékesítés - ez a központosított hálózat működési folyamata. Az élelmiszerből logisztikailag kezelhető cikket kell formálni, ami alapvetően ellentmond az élelmiszerek egy része alapvonásainak. ( Romlékonyság, egységcsomagolás által romló minőségi paraméterek )
• A beszállítók számára egyébként fontos, nagy tételű rendelés még a nagyüzemi termelők számára is roppant nyomott árakat eredményez. A kereskedelmi árrésből származó profit a térségből kikerülve más összefüggések részévé válik, ily módon csökkentheti a vidék gazdasági potenciálját, önnfenntartó képességét. Amennyiben a diffúz, részben önfenntartó rendszerek biztonságát előnynek tartjuk, nem vehetjük könnyedén ezt a problémát.

Kidolgozhatóak alternatív logisztikai rendszerek, melyek az informatika jelen fejlettsége mellett roppant ötletes megoldásokkal segíthetik termelő és fogyasztó egymásra találását. Én azonban egy konzervatív megoldást vázolnék, mintegy kísérletet téve arra, hogy néhány javaslattal járuljak hozzá egy, korunk körülményeihez  jobban illeszkedő megoldás kidolgozásához.

A városhoz kapcsolódó falvak együttese által alkotott kistérség élelmiszerellátásának sokáig legfontosabb intézménye volt a piac.  A piac szerepe napjainkra megváltozott. Ennek részint városépítészeti, részint életmódbeli okai vannak.

• A városépítészeti ok egyszerűen érthető. A régi város központjában jött létre a piac.  A város terjeszkedett, a piac mérete körülhatárolt maradt, ily módon az ellátásban betöltött szerepe arányaiban lecsökkent.
• Ezzel összefügg az egyik életmódbeli ok. Az emberek autóval járnak bevásárolni, a város központjában levő piac mellett nem lehet parkolni.
• Nem járunk minden reggel piacra, szombaton akár egy hétre be kell vásároljunk. Ekkora mennyiséget garabolyban, szatyorban végighurcolni a piacon, utána gyalog vagy tömegközlekedéssel hazavinni - bizony gyötrelmes feladat. A ma városi embere ritkán vállalkozik ilyen kalandokra.

Könnyen következik hát a megoldás: minden város építsen piacot magának. A város szélén, ahol a hiperek is tanyáznak. Nyitott és esővédő tetős elárusító helyekkel, csarnokkal, aszfaltozva vagy betonozva, könnyen tisztán tarthatóan. Tekintse a város ezt nonprofit intézménynek, ahol a helyet kívánja biztosítani falu és város találkozásához. Az alapterület legyen a város méretéhez szabott, teret adva a későbbi bővítéshez. Legyen a piac mellett kellő számú hellyel ellátott, később még bővíthető parkoló. Az autóval nem rendelkezőknek buszjárat, kevés ülőhellyel, megkönnyítve a csomagokkal történő utazást. Legyen a hiperekhez hasonlóan kölcsönözhető bevásárlókocsi, a standok közt kellő hely, hogy a bevásárlás kényelmes lehessen.

Vevőnek és eladónak egyaránt tudnia kell, hogy a sikeres kistérségi piac feltétele az együttműködés. Vevőnek tisztában kell lennie vele, hogy rendszeres vásárlása a feltétele annak, hogy az eladóknak érdemes legyen áruikat a piacra hozni. Eladóknak pedig tudniuk kell, hogy a jó minőség, gazdag választék és versenyképes ár csalogatja a vevőket, nemcsak a patrióta öntudat. Ennek a két magatartásnak kell harmóniában találkoznia.

Mindenki, aki ismeri a friss zöldség és gyümölcs, a hagyományos pék, tejbolt, halasüzlet és hentes semmihez nem fogható varázsát, az tudja, hogy a piac nemcsak gazdasági, hanem minőségi kérdés. A vásárlás, mint személyes találkozás az emberi kapcsolatokban, a nem nagyipari méretekben termelt élelmiszer fogyasztása a kulináris kultúrában jelent rengeteget. Napjaink egyik magyar sorskérdése a minőség és igényesség, melyben oly fájdalmas hiányosságok mutatkoznak.

Reméljük, hogy a küszöbön álló, gyökeres  politikai változások utat nyitnak valami ilyesfajta, ilyen szemléletű kezdeményezéseknek. Reméljük, hogy az új, országos és helyi vezetők nemcsak a jogszabályi és technikai háttér megteremtésében, hanem a közösségi gondolkodás motivációinak élesztésében, a követendő utak kijelölésében, azok követésére szóval, tettekkel és jó példával való buzdításban is szerepet kívánnak majd vállalni.