A háború és újraegyesítés közti Bundesrepublik eredményei méltán váltják ki a művelt és művelődő világ bámulatát. Ennek a kornak volt egy jelensége a Mercedes-Benz autógyártásának hihetlen színvonalú felfutása, melynek alapján a márka Európa- és világszerte fogalommá vált, amely hírnevet aligha lehet az ázsiai tömegtermelés olcsóságával ellensúlyozni. A mostani válság során sem hallottam, hogy a Mercedes-Benz üzemeket kényszerült volna bezárni, valószínűleg most is stabilan tartja piaci pozícióit. Nos, a Mercedes egy típusa már bizonyosan bevonult a világtörténelembe. Mielőtt nyúlfarknyi kis sorozatom végén levonnám a végső következtetéseket, pihentetőül nézzünk egy pár fotót erről a gyönyörű autóról.
Az `50-es években gyártott 300-as Mercedesnek "Adenauer" volt a nickneve, mivel a kancellár gyakorlatilag mindenhová ezzel az autóval járt. A Mercedes új, 300-as modelljét 1951 áprilisában mutatták be Frankfurtban. A kancellár, miután megtekintette a bemutatót, hivatala útján megrendelt egyet hivatalos autó céljára. Nem sokkal később, 1951 decemberében megérkezett az autó, melynek extrái között a vezető- és utastér közti kézi mozgatású elválasztóüveg, szélvédőmosó, autórádió, rádiótelefon és dupla pótkerék szerepeltek. Ára 20.000,- DM volt. Összehasonlításképpen egy Volkswagen 1200 "Export" modell ára 5.400,- DM, egy Opel Kapitän ára 9.600,-DM volt, az átlagkereset akkoriban havi 350,-DM körül alakult az NSZK-ban.
A kancellár hivatalos útjain ettől kezdve ezt az autót használta, és a köznyelv a típust csakhamar összekapcsolta Adenauer nevével. Még 1955-ös moszkvai útjára is magával vitte, akárcsak vasúti szalonkocsiját, amely a tárgyalások idején területen kívüli diplomáciai helyiségnek számított. Ma az autó és a szalonkocsi egyaránt a bonni "Haus der Geschichte" múzeumban látható.
És még néhány kép tisztelt olvasóimnak. Lássuk a háború utáni német ipar egyik első csúcstermékét.