Nem kívánok valamiféle audiotechnikai szakblogot indítani, a hozzáértésem nagyon hiányzik hozzá. Nem lehet azonban megfeledkeznem azokról az eszközökről, melyek ifjúkorunk mindennapjainak fontos kellékei voltak, s itt az alkalom, hogy megmutassuk őket magunknak újra és az utókor számára üzenetül hagyjuk: ezeken a magnókon hallgattuk a zenét, miközben a plafon repedéseit bámulva a csajokról ábrándoztunk, vagy meséltük egymásnak félig-meddig igaz, félig-meddig kitalált, de azért mindig túlszínezett, velük kapcsolatos történeteinket.

Téglagyári uram említette az AKAI deckeket, nos volt velük dolgom. Az egyik osztálytársamnak ilyen volt, és rengeteget jártam hozzá zenét fölvenni. Külön említést érdemel kezelőbillentyűzete, mely rendkívül finom kialakítású elemekből állt, ezek megnyomása alig igényelt erőt. Finom mechanikus működésük nem cáfolt rá kecses megjelenésükre.

Ha valaki igazán dájhárd gyerek volt, annak ugyanez fluoreszkáló fényszalagos kivezérlésmérő műszerrel állt rendelkezésére. Lüktetés, álomvilág!

És ráadásul egy kép azoknak, akik szeretik a szép műszaki alkotásokat. Az igazán komoly zenehallgatók nem elégedtek meg a kazettás deckek 4,75 cm/s - os szalagsebessége és a keskeny szalag által nyújtott hangminőséggel. Aki igazán jót akart, az orsós decket hallgatott, melynek Magyarországon is fellelhető típusa volt az AKAI GX 4000 D. Lenyűgözően szépséges, akár Mészáros Antónia leengedett hajjal. Íme hát jutalmul olvasóimnak.