Ideje, hogy folytassam tavaly megkezdett gondolataimat. De előbb jöjjön egy kis összefoglaló.
Mondhatnám, hogy összegzés, de nem mondom. Az összes eddigi bejegyzés során hiányérzetem volt, és nem véletlenül. A téma olyan kimeríthetetlen, hogy töredékes bármi, amit leírok. Hiszen valami olyasfélét kezdtem el boncolgatni, hogy mi is a helyünk a világban. Már a világ megértése is töredékes, hát még ahogyan szavakba öntjük. Úgyhogy az összegzés szó túlzás lenne, mert valamiféle végső igazság kimondását feltételezné. Elégedjünk meg a rész-összegzéssel. Részösszeget akárhányat készíthetünk és bármikor. És az eddig megfogalmazottak nem tanulság nélkül valók.
Szót ejtettünk nyugatos fejlődésről, polgári és más tradíciókról, modern ipari termelésről és globális méretű gazdaságról. Mi a helyünk mindebben? Vidéki tradíciónk él, él minden sejtünkben, mozdulatunkban és gondolatunkban. Mi városiak is pontosan értjük, mit jelent az, amikor egy falusi barátunk leültet a konyhában, szalonnát, kenyeret és két poharat tesz az asztalra. Vidéki tradíciónk él, de bús hagyomány ez. Mert mindig éppenhogy él csak, a fennmaradásért küzd régtől a mai napig. De városi hagyományunk sem épp gondtalan. Érezzük befejezetlenségét, a polgári lét kiteljesületlenségét, a befutatlan pálya érzése tölt el mindannyiunkat. Mert a városi lét is olyan, mint a vidék élete: a fennmaradásért küzd, és a középosztálybeli létben való fennmaradás emészti az energiáit nap mint nap.
És ekkor jön a haladó baloldal a maga örök álmával: felejts el mindent, ami régen volt, a mai világ nem kíváncsi a múltra! Itt van készen az új rend, csak el kell fogadnod. Mindenre van benne magyarázat, az egész életedet úgy élheted mostantól, hogy semmit nem kell gondolnod többé azokkal a régi, poros elvekkel és viselkedésmóddal, amit hagyományként ráderőltettek. Mindenre van adekvát viselkedés és magyarázat, csak szakítanod kell a múlttal.
És itt jön a nagy félrevezetés. Mert a haladó azt mondja: nézz Nyugatra! Ott találod a mintát, ők aztán elvetették, ami régi és divatjamúlt. Tiszta és világos minden, piac és modernitás, verseny és ráció megoldják a problémákat. Ez a Nyugat. A Nyugat - baloldal.
És a szegény, bús magyar jobboldal ezt az értelmezést elfogadja. Szomorúan bólogat, igen, valóban. Európa, a világ globális ipari termelése, a tőke szabad áramlása és a szabad kereskedelem nem egyeztethető a jobboldalisággal, a tradícióval, a nemzet identitásával. Ellenségesen kezd viselkedni mindezekkel szemben, és a külföld értetlenül nézi, hogy ebben az országban tényleg csak a baloldallal lehet bármiről is tárgyalni. A baloldal egyik leggyilkosabb trükkje volt ez: szembefordítani a magyar jobboldalt a nemzetközi trendekkel, az európai gondolattal.
A magyar jobboldal egyik történelmi hibája volt, hogy elfogadta ezt az értelmezést, amelyet a baloldal gúnyosan kínált neki. Pedig a Nyugat nem feltétlenül a szabad erkölcsöt, a vallástalanságot és a sutba dobott hagyományokat kell jelentse. Sőt, a Nyugat jelenti valójában azt az eszményt, amelynek hiánya a magyar élet egyik fő kínja, különösen vidéken: a személyi és vagyonbiztonság társadalom által garantált elvét.
Most pedig, honjaim, jöjjön egy következtetés. A magyar tradíció, legyen az vidéki vagy városi, meg kell kösse a maga alkuit a világrenddel. Nem fordíthat neki hátat, nem szabad elzárt külön világban keresnie a jövőt. Nem teheti, mert bele fog fulladni a végtelen nyomorúságba. El kell fogadnia, hogy ebben a világban, ebben a környezetben kénytelen azt a játszmát játszani, amit mindenki. Pénzt kell keresni, mert pénz nélkül semmi sincs. Ezt pedig nem lehet más szabályok szerint, mint amit a világ már meghatározott.
Viszont a játszmát nem kell azzal a taktikával játszani, amit a baloldal kijelölt. Nem kell az élelmiszert a műszaki cikkel azonos módon tekinteni árunak, nem kell a termelést városokba és felduzzasztott ipari körzetekbe zsúfolni, nem kell a társadalmat elit és prolik pólusaira szakítani. Nem kell az életet a korábbi összefüggéseiből kiszakítani ahhoz, hogy versenyképes terméket állítsunk elő. Nem kell erkölcsi relativizmus a világ piacára való termeléshez. Nem kell követni a haladó baloldal 20 év alatt elócskult jelszavaiból semmit ahhoz, hogy versenyképesek legyünk. Sőt.
És ha lesz pénzünk, akkor lesz pénzünk a hagyományunkra is. Megteremthetjük magunknak azt a világot, amelyben otthon érezhetjük magunkat. Tradícióink világa nyomorúság nélkül. Középosztálybeli lét a borotva élén táncolás nélkül. A vidéki élet nyugalma a mindennapi létfenntartás emberfeletti küzdelme nélkül. Mindez azon múlik, képesek leszünk-e a világ jelenidejű folyamatait saját életünkbe integrálni.
A következő bejegyzésben erre teszek majd egy javaslatot.
Az illusztrációként szolgáló első képen szereplő érdekes épület egy gázturbinás erőmű Hollandiában. A két szép kemence pedig egy magyar kályhaépítő mester honlapján látható, akinek ezúton kívánunk további sok sikert.