bbjnicknek baráti üdvözlettel
A globalizmus, ahová csak beteszi a lábát, felbomlasztja a régi közösségeket, elsősorban a falusi és kisvárosi létformát alakítja át gyökerestül. A falu világának átalakulása a legszembetűnőbb. Ez a jelenség játszódott le általában az iparosítás során, de a globális cégek megjelenése hihetelenül felgyorsítja a folyamatot. Lényege szerint azért, mert a régi közösségek a hagyományos mezőgazdasági munkák ritmusában alakítják életüket, a természethez közeli életmód törvényei szerint működnek, és ezt a globalizált életstílus egykettőre felülírja.
A globalizáció a nyugat-európai és észak-amerikai országokon kívüli területeken úgy 
tűnik fel, hogy egy ország vezetése nem tudja biztosítani a nép ellátását. Ez történhet népesedési okokból vagy az addigi gazdasági-társadalmi rend felbomlása miatt. Ez történt Magyarországon a Horn-kormány idején, amikor is az ország elutasította a szocializmus után jött Antall-korszak pályáját, és a `94-ben uralomra kerülő kormány sem tudott saját országépítési modellt felmutatni. A recept egyszerű: hívj az előzőekben bemutatott tömegterméket előállító külföldi cégeket, akik munkát adnak, és tömegterméket forgalmazó külföldi áruházakat, akik olcsó termékeket hoznak be és árulnak. A dolog önműködő: a kétféle szereplő az ellátás gondjának nagy részét leveszi a vezetés válláról. A modell csikorogva bár, de azóta is működik. Kell még hozzá a tömeglakás intézménye, ezt Magyarországon építeni sem kellett, a lakótelepek már készen voltak
Az érzés mámorító. Különösen azokon a vidékeken, ahol az emberek önellátáshoz közelibb, szerény és kemény életet élnek, döntő változást hoz a globális világ. Munkahelyen dolgozol napi egy műszakot, hétvégéd szabad. A fizetésből megveszed, ami kell, az élet nem folyamatos éjjel-nappali küzdelem már, a küzdelmed helye a gyár, ideje a munkaidő. Utána átöltözöl, elmégy moziba vagy este TV-t nézel, és magadba szívod azt az érzést, amit az életednek gondolsz most már. Az olcsó kereskedelmi világ a filmek mondén világának játékváltozata, és te jól érzed magad benne. Filmhősfrizurát csináltatsz, a ruhád hasonlít, a diszkók sötétjében ugyanúgy villognak a fények, mint a filmen, csak épp olcsóbb italokat iszol. Készen kapsz egy világot, amiről azt hiszed, hogy te akartad magadnak a régi helyett, ahol kiszabott helyed volt a természet és a közösség törvénye szerint.
A folyamat megállíthatatlan, mert az emberek a régi életforma helyett szinte mindig ezt választják, ha felkínálják a lehetőséget. Faluról városra, mezőgazdaságból iparba, helyiből globálisba mozog a munkaerő,
ha teheti. Mert az életforma vonzása ellenállhatatlan. A nyers, természetes világtól az emberi munka által alkotott környezet felé mozog mindenki. Feltartóztathatalan változás, ha egyszer elindul, mindent lesöpör.
Eddig a helyzetkép. Sötét színekkel kell-e fessük ezt? Ha úgy hasonlítom össze, hogy egy kis kertes házat, melyet szőlőlugasok öveznek, vetek össze a tömeglakással, mely húgyszagú lépcsőházra nyílik, a döntés nem lehet kérdéses. De a helyzet nem ilyen egyszerű.
A túlnépesedett országokban, ahol a mindennapi megélhetés gondot jelent millióknak, a mérleg pozitív, hiszen az éhhaláltól menekülnek meg az emberek. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emberek vágyait sem. Ugyanis a globális vállalat olyan begyűjtőhely az emberi munkaerő összpontosításához, ahová nem kell korbáccsal hajtani az embereket, hanem maguktól mennek, mert valamiért kell nekik az a világ, amibe kicsike pénzükért cserébe be tudnak lépni. Mert a munkájáért ruhát, parfümöt, robogót, autót vesz, mert emberi identitását immár körülhatárolja és elkülöníti a közösségtől a nagyváros tömegében azáltal, hogy emberi kéz alkotta tárgyakkal vonalat húz maga köré. Dackorszak ez. Nem véletlen, hogy a hagyományos zárt közösségek fiataljai könnyen vándorolnak a globális világ városaiba.
Ezekkel a vágyakkal nehéz mit kezdeni, ezekből fel kell nőni. Egyénileg és 
közösségileg egyaránt. Mert a következő generáció, ha gyarapszik anyagilag, felfedezi a régi gyökereit. Felfedezi a csendes falusi, kisvárosi házak tornácain, teraszain való halkszavú baráti borozást, a saját kertben termett zöldség és gyümölcs ízének örömét, a kisközösségi lét nyugalmát, az eseménytelenség szépségét. És olyan életet tud már teremteni magának, amit nem keserít többé a régi falusi élet szívszorongatóan kemény küzdelme a puszta létért, vagy a kisvárosi lét merev formáinak kötelező ereje a társadalmi pozíció, így a megélhetés megőrzéséért. Van ilyen pozitív kifejletű forgatókönyv, hiszen példák is vannak rá. Olyan példák, ahol ez a fejlődés akár egy emberöltő alatt végbemegy. A globális hatásokat kikerülni nem tudjuk. Legyen hát egy ilyen fejlődés a cél.
