A globális gazdaság legfontosabb jelensége a tömegtermék. A tömegtermék létéhez szükséges a világkereskedelem, a tőke szabad áramlása, mindaz, amit gondolkodó emberek közt legalábbis fenntartásokkal vagy akár súlyos ellenérzésekkel szokás illetni. Lássuk be, méltán, mert a globális szabadság e két jelensége óriási kontrasztokat teremt, gyors változásokat hoz létre, melyek nyomán gyakran ellenszenves folyamatok indulnak meg.  Sok helyi érdek rendelődik alá a kor által imádott új istenség szolgálatának, melynek neve: tömegtermék. Gonosz bálvány lenne, melynek embereket áldoznak szerte a világon? Vagy az emberiség egységének szimbóluma, a sok évszázados emberi munka gyümölcse, mely a jólét áldását adja egyre több embernek? 

A tömegterméknek két jellemzője van. 1 - sok készül belőle, 2 - olcsó. A két dolog összefügg, azért olcsó, mert sok készül belőle, és azért készül sok belőle, mert olcsó.

Vegyünk egy példát. Az autó - tömegtermék. Az autó - olcsó. Talán különösen hangzik, de az.  Nézzük konkrétan, számokkal. Elfogadható autót lehet venni nettó 10.000 € körüli összegért. Egy átlagos gyárban egy munkás rezsióradíját vegyük 12,5 € - nak, ez egy alsó szintű  becslés. Ennek kb 25-30%-a bérköltség, a többi üzemi általános költség és amortizáció. Alapanyagok nélkül számolva a nettó ár 800 munkaórát fedez, ez 100 napi munka. Ha autónként csak 1000 db alkatrészt számítok, az napi 10 db előállítását feltételezi, és ebben fényezett karosszéria lemezelemek, köszörült fogaskerekek, gumiabroncsok is benne vannak, nem csak az apró műanyag mütyürkék. Hihetetlen mennyiségű emberi tudás és magasan szervezett tevékenység koncentrálódik egy autó előállításában! Ára ehhez mérten rendkívül alacsony. Ezt az tudja igazán, aki próbált már autóipari beszállítással foglalkozni, eurócentekért megy a folyamatos küzdelem, mivel a piac kíméletlenül szorítja lefelé az árakat.

A nem túlságosan magas magyar bérek vonatkozásában hogy néz ki ez? Ha a legalacsonyabb, 250 € körüli havi nettó bért veszem alapul, egy autó 40 havi kereset, de egy havi keresetből már TV készüléket, mosógépet, 4 napi keresetből mikrohullámú sütőt, rádiótelefont lehet vásárolni. Nem csúcskategóriát persze, de valamilyet lehet. A tömegélelmiszer is megvásárolható, egy órai keresetből nagyjából egy liter tejre és fél kiló kenyérre  futja, 2 - 2,5 órai keresetből már 1 kg húsáru vásárolható. Megállapíthatjuk tehát , hogy a tömegtermék olcsó.

Azért olcsó, mert sok van belőle. Ennek oka egyszerű. Aki tanult üzemgazdaságtant, az tisztában van a modern ipari termék költségének degresszív viselkedésével: az általános költségek - pl. a fejlesztés, igazgatás, óriási tételek - nagyobb darabszám esetén egy termékre vetítve elenyészőek. De világítsuk csak meg ezt egy nagyon szemléletes példán. Egy fröccsöntőgépen dolgozó munkás műanyag alkatrészeket állít elő, műszakonként több száz darabot. A munka végeztével, amikor már lejárt a munkaideje, az alapanyag-tároló üres zsákokból, amit már elvittek volna a hulladéktárolóba, összeönt egy fél vödörnyi granulátumot, beönti a gépbe, és présel belőle még egy adagot. Ez egy bizonyos szempontból már szinte ingyen készült. No, valahogy így folyik a költségcsökkentés is. Feltételezi a munkaerő és minden erőforrás maximális kihasználását, ez aztán más szempontokból bizony sokszor negatív értékelést kap.

Ám ez az ára annak, hogy munka után vehetek gőzölős vasalót, mp3 lejátszót magamnak. Mert ahogy én nagy intenzitással kellett dolgozzam  a gyárban,úgy kellett dolgozniuk azoknak a munkásoknak is, akik ezeket készítették, és én ezért tudom megvenni.

Ha viszont elkészült mindenből a sok, el is kell adni. Akkor lesz olcsó, ha sokat adnak el belőle. Piac kell hát, de fizetőképes piac. A  piac akkor fizetőképes, ha a fogyasztók is valamiképp a globális rendszerben termelnek. A globális rendszer tehát nem elitista, nem kiváltságosok zártkörű klubja, hanem minél nagyobb területeket akar magában foglalni, hogy a tömegcikk, mint költségviselő minél nagyobb mennyisége hordozza az általános költségeket - nem utolsó sorban a menedzsment messze átlag fölötti jövedelmét. Minél több ember számára akarnak eladni tömegélelmiszert, tömeglakást, tömegruházatot, tömegelektronikát, tömegszórakoztatást. Az országok vezetői pedig örülnek, mert a nép alapszükségleteinek biztosítását a globális gazdaság megoldja helyettük. Ez persze a harmonikus modell, nem ilyen egyszerű ez mindenütt. De a megélhetési és a kulturális kényszer nyomása világszerte óriási.

A globalizációba bekapcsolódó országokban óriási életmód- és szokásbeli változások következnek be, melyek általában ellentmondásosak és a helyi hagyományokra nézve elsöprő erejűek. Meg lehet-e a nemzeti kultúrák hanyatlását állítani, létezik-e  ésszerű megoldás a globalizmus merev, bezárkózó elutasítása és a világfolyamatok által adott modellhez való teljes hasonulás közt?

 A képek egy Magyarországon is jelen lévő francia műanyagipari cég honlapjáról valók. A bejegyzésben szereplő megállapítások általánosságok, nem speciálisan erre a vállalatra vonatkoznak.